Kötőanyag tömítőanyag

A tűzvizsgálattal kapcsolatos szabványok célja az anyagok lánggal, füsttel és toxicitással (FST) szembeni teljesítményének meghatározása. Számos vizsgálatot széles körben alkalmaztak az anyagok ezen körülményekkel szembeni ellenállásának meghatározására.

Kiválasztott lángálló anyagok vizsgálata

Égési ellenállás
ASTM D635	„A műanyagok égési sebessége”
ASTM E162	„Műanyagok gyúlékonysága”
UL 94	„Műanyagok gyúlékonysága”
ISO 5657	„Építőanyagok gyúlékonysága”
BS 6853	„Lángterjedés”
FAR 25.853	„Légialkalmassági szabvány – fülkék belső tere”
NF T 51-071	„Oxigénindex”
NF C 20-455	„Izzószálas teszt”
DIN 53438	„Lángterjedés”

Magas hőmérséklettel szembeni ellenállás
BS 476 7. rész	„Lángok felületi terjedése – Építőanyagok”
DIN 4172	„Építőanyagok tűzzel szembeni viselkedése”
ASTM E648	„Padlóburkolatok – Sugárzópanel”

Toxicitás
SMP 800C	„Toxicitási vizsgálat”
BS 6853	„Füstkibocsátás”
NF X 70-100	„Toxicitási vizsgálat”
1000,01 šilling	„Füstsűrűség”

Füstképződés
BS 6401	„A füst fajlagos optikai sűrűsége”
BS 6853	„Füstkibocsátás”
NES 711	„Égéstermékek füstindexe”
ASTM D2843	„Füstsűrűség az égő műanyagok miatt”
ISO CD5659	„Fajlagos optikai sűrűség – Füstképződés”
1000,01 šilling	„Füstsűrűség”
DIN 54837	„Füstgeneráció”

Égési ellenállás vizsgálata

A legtöbb égéssel szembeni ellenállást mérő tesztben azok a ragasztók alkalmasak, amelyek a gyújtóforrás eltávolítása után jelentős ideig nem égnek tovább. Ezekben a tesztekben a kikeményedett ragasztómintát a tapadóanyagtól függetlenül is ki lehet gyújtani (a ragasztót szabad filmként vizsgálják).

Bár ez a megközelítés nem szimulálja a gyakorlati valóságot, hasznos adatokat szolgáltat a ragasztó égéssel szembeni relatív ellenállásáról.

Ragasztóval és tapadóanyaggal is ellátott mintaszerkezetek is tesztelhetők. Ezek az eredmények jobban reprezentálhatják a ragasztó teljesítményét egy valós tűzesetben, mivel a tapadóanyag hozzájárulása lehet pozitív vagy negatív is.

UL-94 függőleges égési teszt

Előzetes értékelést nyújt az elektromos berendezésekben, elektronikus eszközökben, készülékekben és egyéb alkalmazásokban használt polimerek relatív gyúlékonyságáról és csöpögéséről. Olyan végfelhasználási jellemzőket tárgyal, mint a gyulladás, az égési sebesség, a lángterjedés, az üzemanyag-hozzájárulás, az égés intenzitása és az égéstermékek.

Munkavégzés és beállítás – Ebben a tesztben egy fóliát vagy bevonatos hordozómintát függőlegesen szerelnek fel egy huzatmentes kamrában. Egy égőt helyeznek a minta alá 10 másodpercre, és mérik a lángolás időtartamát. Feljegyzik a minta alatt 30 cm-rel elhelyezett sebészeti vattát meggyújtó csöpögést.

A tesztnek több osztályozása van:

94 V-0: Egyetlen mintán sem mutatkozik lángoló égés a meggyújtás után 10 másodpercnél tovább. A minták nem égnek el a rögzítőbilincsig, nem csöpögnek és nem gyújtják meg a vattát, illetve az izzó égés a tesztláng eltávolítása után 30 másodpercig nem tart fenn.

94 V-1: Egyetlen mintán sem lehet lángoló égés minden egyes gyújtás után 30 másodpercnél tovább. A minták nem éghetnek el a rögzítőbilincsig, nem csöpöghetnek és nem gyújthatják meg a gyapotot, és nem lehet 60 másodpercnél tovább tartó utófénylésük.

94 V-2: Ez ugyanazokat a kritériumokat tartalmazza, mint a V-1, azzal a különbséggel, hogy a mintákról lecsepeghet, és a minta alatti vatta meggyulladhat.

Egyéb stratégiák az égési ellenállás mérésére

Az anyagok égési ellenállásának mérésére egy másik módszer a határoxigén-index (LOI) mérése. Az LOI az oxigén minimális koncentrációja, amelyet az oxigén és a nitrogén keverékének térfogatszázalékában fejeznek ki, és amely szobahőmérsékleten kezdetben éppen fenntartja az anyag lángégését.

A ragasztó magas hőmérséklettel szembeni ellenállása tűz esetén különös figyelmet igényel a láng, a füst és a toxikus hatások mellett. Gyakran az aljzat megvédi a ragasztót a tűztől. Ha azonban a ragasztó a tűz hőmérséklete miatt meglazul vagy lebomlik, a kötés megszakadhat, ami az aljzat és a ragasztó elválását okozhatja. Ha ez megtörténik, maga a ragasztó is szabaddá válik a másodlagos aljzattal együtt. Ezek az új felületek ezután tovább fokozhatják a tüzet.

A NIST füstsűrűség-mérő kamrát (ASTM D2843, BS 6401) széles körben használják az ipar minden területén zárt kamrában függőleges helyzetben szerelt szilárd anyagok és szerelvények által termelt füst meghatározására. A füstsűrűséget optikai úton mérik.

Amikor egy ragasztóanyagot két hordozó közé helyeznek, a hordozók tűzállósága és hővezető képessége szabályozza a ragasztóanyag bomlását és füstkibocsátását.

A füstsűrűség-tesztek során a ragasztók önmagukban, szabad bevonatként vizsgálhatók, így a legrosszabb esetet vetítve elő.